A Királypiton gondozása / 2. – KEZESSÉG, A NEM MEGHATÁROZÁSA

2021.Szeptember 30. 00:20 | Szerző: LM

A Királypiton gondozása / 2. – KEZESSÉG, A NEM MEGHATÁROZÁSA

KEZESSÉG, A NEM MEGHATÁROZÁSA

 

Talán az egyik legizgalmasabb rész egy kezdő számára a nem meghatározása és a kézhez szoktatás.

 

Kézhez szoktatás

 

Miután hazahoztuk az új kiskedvencünket, ne kezdjük el a kézbevételt az első két hétben, vagy amíg el nem kezd rendszeresen enni.

 

Vegyük kézbe legalább hetente 1-2 alkalommal, de legfeljebb naponta egyszer. A kígyók mentális egészségükhöz nem igényelnek társadalmi interakciót, de a rendszeres kézbevétel segít a kígyónak szelídnek maradni, és jó alkalom lehet a testmozgásra.

 

A frissen kikelt és nagyon fiatal állatok különleges türelmet igényelhetnek, mivel ezekben az életszakaszokban nagyon védekező magatartást mutatnak, és bármire képesek rátámadni. Ez ijesztő lehet, de ne tántorítson el, kitartással és kedvességgel végül barátságosak lesznek.

 

Először is…Kézmosás!

 

Ha ki akarjuk venni királypitonunkat a terráriumból az első lépés, hogy mossuk meg a kezünket és kenjük be kézfertőtlenítővel. Ez eltávolítja a potenciálisan káros baktériumokat, vírusokat vagy parazitákat a kezünkről, valamint kifejezetten „ehetetlen” illatot kölcsönöz a kéznek. A pitonok zsákmányukat annak testhőmérséklete és szaga alapján találják meg. Ha a (meleg) kezünknek eleségállat vagy bármilyen étvágygerjesztő illata van, összetéveszthetik azt az étellel.

 

Hogyan vegyük fel?

 

Miután a kezünk tiszta és fertőtlenítő illatú, egy papírtörlő hengerrel óvatosan érintsük meg a fejét. Ez a kis mozzanat jelzi a kígyónak, hogy eljött a kézbevétel ideje (nem pedig az etetésé) és megelőzhetők az esetleges félreértés okozta balesetek. Miután a kígyó megnyugodott és ezt lassú nyelvöltögetéssel jelzi, biztonságosan felvehetjük. Mindig két kézzel vegyük fel, az egyikkel fogjuk meg a feje mögött, a másikkal a teste legvastagabb részénél. SOHA ne vegyük fel a farkánál fogva, mert ez súlyos károsodást okozhat a gerincében.

 

 

Amíg a kezünkben van, folyamatosan támasszuk alá a testét és fogjuk lazán, biztosítva neki a szabad mozgást. Ha a kígyó olyan irányba mozog, amerre nem szeretnénk, akkor szabad kezünkkel óvatosan vezessük el a fejét. Kerüljük a hirtelen mozdulatokat, mert ez megijesztheti.

 

Mivel a kígyóknak nincsenek kezei vagy lábai, hogy segítségükkel másszanak, így erőteljes izmaikkal a tárgyak köré tekerednek. Ezért kézbevétel közben a királypiton úgy fog bánni velünk, mint egy faággal, körbecsavarja a tested, a karjaid stb…, hogy le ne essen. Ez normális viselkedési forma, nem kell megijedni tőle.

 

A kígyók és a biztonság

 

Nincs olyan, hogy agresszív vagy rosszindulatú királypiton - egyszerűen nem rendelkeznek az ilyen bonyolult gondolkodási folyamatokkal. Ösztönösen cselekszenek, és nincsenek tisztában saját erejükkel. A gyerekek mindig felügyelet mellett vegyék kézbe őket, ez mindkettőjük biztonsága érdekében fontos. Tartsuk távol a kígyó fejét az arcunktól, és ne hagyjuk a nyakunk köré tekeredni. Ha elkezdi a nyakunkra hurkolni magát térítsük el vagy tegyük a kezünket a kígyó teste és a nyakunk közé, hogy megakadályozzuk a túl erős szorítást.

 

NE vegyük kézbe, ha… 

 

Az etetést követő 24-28 órán (egyesek 36 órát javasolnak) belül ne vegyük hosszabb időre kézbe, mert ez stresszelheti, megzavarhatja az emésztését és a táplálék visszaöklendezéséhez vezethet, ami traumatikus élmény az állatnak és jövőbeni étkezési problémákat okozhat. Akkor se vegyük kézbe, ha a szeme kékes és opálos. Ez annak a jele, hogy a kígyó vedleni fog, ilyenkor nem lát jól és védekezésként odakaphat, várjuk ki a vedlési folyamat végét. Ha labdává gömbölyödik a kezünkben, az azt jelenti, hogy stresszes, és vissza akar menni a biztonságos helyére. Tartsuk tiszteletben ezt a kívánságát.

 

Mit tegyünk, ha megharap?

 

A királypitonok nagyon ritkán okoznak sérüléseket, de előfordulhat, hogy megkísérli a harapást és van, hogy sikerül is. Általában két okból következik be:

  • összekever minket a táplálékkal
  • fenyegetve érzi magát

A királypitonok nem túl okosak, ezért számíthatunk arra, hogy valamikor megharapnak, de ne essünk pánikba, amikor ez megtörténik.

 

Ne rántsuk le a kígyót a harapásról (ezzel azt kockáztatjuk, hogy kitépjük fogait, ami csúnya fertőzést okozhat kedvencünk számára). Fogai hátrafelé néznek, így magunk felé kell tolni, hogy eltávolítsuk, nem pedig húzni, ahogyan az ösztöneink diktálnák. Ha ez nem működik, öntsünk hideg vizet vagy szájvizet (pl. Listerine) a piton arcára és magától el fogja engedni. Tisztítsuk ki a sebet (ami nem több apró tűszúrások soránál) szappanos vízzel és minden rendben lesz.

 

Habár sok hüllő harapása súlyosabb a királypitonénál, azt se mondanám, hogy az övék semmiség.

 

Mi a helyzet a szalmonellával?

 

A közhiedelemmel ellentétben a hüllőktől származó szalmonellafertőzés nagyon ritka, feltéve, hogy betartjuk a megfelelő higiéniai és tartási szabályokat. Tartsuk tisztán a kígyó terráriumát, alaposan mossunk kezet minden kézbevétel után, és soha nem lehet problémánk.

 

A királypiton nemének meghatározása

 

A hím és nőstény királypitonok is rendelkeznek kloáka melletti sarkantyúkkal, de a hímeké jellemzően nagyobb és íveltebb. Azonban előfordulhat, hogy egy kifejlett hímnek kisebb sarkantyúi vannak, mint egy azonos méretű nősténynek, így ez a módszer nem megbízható.

 

Két módszer létezik a kígyók nemének pontos meghatározására.

  • Pop-Sexing. A királypitonoknál ez a módszer igen jól működik. Gördülő nyomást gyakorolnak a farok tövétől a kloákáig, hogy kifordítsák a hímek hemipéniszét. A nőstényeknél csak két kis piros pont látható, amelyek a posztanális mirigyek bejáratai. Ezt a módszert csak a kikelés utáni első hetekben szabad kipróbálni, mert idővel a hímek jobban kontrollálják a hemipéniszüket.

 

 

  • Szondázás (ez egy sima, vékony, tompa rúd). A síkosított szondát behelyezik a kloákába és a test alsórésze felé, valamint oldalra irányuló mozdulatokkal tolják a kloáka hátsó falához. A szonda méretének meg kell egyeznie a kígyó méretével.

 

 

Ha nem tanította meg egy profi, egyik módszert se próbáljuk ki egyedül. Ha nem tudjuk, hogy pontosan mit csinálunk nagy bajt okozhatunk állatunknak. A legegyszerűbb, ha vásárláskor érdeklődünk az eladótól.

 

A nőstények jellemzően nagyobbak lesznek, mint hímek, így a kígyó nemének ismerete fontos szempont.

 

 

 

Forrás:

  • képek/google