Eleségállatok: A lisztkukac tartása és tenyésztése

A lisztkukac a közönséges lisztbogár lárvája. A közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor) a rovarok (Insecta) osztályának bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a gyászbogárfélék (Tenebrionidae) családjába tartozó faj.

A közönséges lisztbogár ma már világszerte elterjedt faj. Az ember valamennyi földrészre behurcolta. Rendszeresen előfordul és gyakori egészen az északi és a déli sarkkörig.

A közönséges lisztbogár 0,5-2 centiméter hosszú. Hosszúkás testű, fényes barna, gesztenyebarna vagy fekete. Szárnyfedőin finoman pontozott sávok futnak végig, tora egyenletesen, finoman pontozott, szélesebb, mint amilyen hosszú. Csápja rövid, ízei kissé vaskosak. Csápja és lába vörösesbarna.

A közönséges lisztbogár a szabad természetben sem ritka, a házakban, valamint az élelmiszerraktárakban, malmokban, pékműhelyekben okozott jelentős károk miatt mégis jóval ismertebb, mint raktári kártevő. Elsősorban éjjel mozog, gyakran repül fényforrások felé. A szabadban főleg fakorhadékkal táplálkozik.

A szabadban élő megtermékenyített nőstények petéiket az avarba, a belső terekben tartózkodók pedig lisztbe és egyéb élelmiszerekbe rakják. A sárgásbarna hosszúkás lárvákat „lisztkukac”-nak nevezik, tenyésztik is, mivel kedvelt eledele a hüllőknek, rovarevő emlősöknek és madaraknak. Kutikulája kemény, kitines. Megfelelő hőmérséklet esetén évente több generáció is kifejlődhet.

TENYÉSZTÉS

A rovartenyésztés nem egy ördöngösség, kis odafigyeléssel bárkinek sikerülhet. A lisztkukacok nagyon könnyen tarthatók, és ha gondoskodunk róluk, akkor könnyen is szaporíthatók. Így olcsó és jó tápértékű eledele lehet hüllőinknek.

Legelőször is lisztkukacokat kell szereznünk, amellyel elindíthatjuk a kolóniánkat. Ezt legegyszerűbben egy állatkereskedésben szerezhetjük be.

Ezután egy nagyobb, jól lezárt, de felül lyukacsos tárolót kell szereznünk, ez például lehet egy fauna box is. Ennek a fala elég csúszós ahhoz, hogy ne tudjanak felmászni rajta a kifejlett bogarak. Ha még biztosabbra akarunk menni, egy harisnyát húzzunk a tetejére és utána tegyük rá a lyukacsos tetőt. Sötét, száraz helyen tartsunk.

Ennek az aljára tegyünk fűrészport, rá korpát, zabpelyhet végül a tetejére liszt és zsemlemorzsa keverékét. Az így elkészített tálba tegyük bele a lisztkukacokat. Leggyakrabban csak búzakorpát használnak „táptalajnak” a tenyésztéséhez. Ennek sajnos van egy komoly mellékhatása, amiről viszont kevesen tudnak. Ugyanis a búzakorpa nagy mennyiségben tartalmaz fitinsavat. Ez az anyag jelentősmértékben gátolja az ásványi anyagok felszívódását (kalcium, magnézium, mangán, cink, stb). A megoldás, hogy a táptalajt cseréljük le valami másra, erre a célra pedig tökéletesen megfelel a zabpehely, keverhetünk hozzá lemezes haltápot vagy csirke indítótápot is. A megfelelően táplált kukacok sokkal egészségesebb táplálékot jelentenek utána az őket elfogyasztó állatoknak is.

Hetente egyszer adjunk a tenyészetünknek valamilyen ennivalót (lisztet, korpát, zabpelyhet, száraz kenyérdarabokat stb.). Néhány naponta adjunk nekik egy almacsutkát, kis sárgarépát, vagy bármilyen nedvesebb ételt is. Ezek azért kellenek, hogy a bogarak a nedvességhiány miatt, nehogy megrágják a fejődő lárvákat.

Ezután már csak várnunk kell.

Azonban meg kell említeni a veszélyeit is a lisztkukactenyésztésnek. Nagyon kell arra vigyázni, hogy a lisztkukacok, de főleg a lisztbogarak nehogy elszabaduljanak a lakásban, mert iszonyatos károkat tudnak okozni. Ha egyszer befészkelik magukat a konyhába csak igen nagy áldozatok árán (minden gabonaféle és hozzá hasonló dolgok kidobálása) lehet csak megszabadulni tőlük.

Nagy előny ezzel szemben, hogy a saját tenyészetünkről 100%-osan tudjuk, hogy milyen minőséget képvisel.

Amikre oda kell figyelni!

A rovartenyésztésnél a légcserére és a páratartalomra különösen oda kell figyelni. Az alacsony páratartalmat permetezéssel lehet növelni (pl. szobai virágpermetező), a túl magasat pedig szellőztetéssel tudjuk csökkenteni. A kelleténél magasabb páratartalom esetén ugyanis elszaporodhatnak az atkák, amik megeszik – szó szerint – az egész tenyészetet. Ha már egyszer megjelentek, akkor megszabadulni tőlük nem is annyira könnyű. Az összes rovart, kukacot ki kell szedni, tiszta vízzel lemosni és egy új tenyészetbe áthelyezni. A régi tenyészetet megsemmisíteni, az edényeket forró vízzel alaposan kimosni. Csak ez a járható út, mert mérgeket (pont a tenyészetünkben található rovarok miatt) nem használhatunk.

Ne etessünk a rovarokkal erjedt, penészes vagy rothadó táplálékot, mert felelőtlenségünk hamar megbosszulja magát.

Ne felejtsük el, hogy a megmaradt táplálékot mindig el kell távolítani, a felgyülemlő "piszkot" ki kell takarítani a tenyészedényből.

Külön megvilágításra nem lesz szükség.

TARTÁS

Tartásuk igen egyszerű, általában műanyag dobozban árulják őket és raknak bele búzakorpát, átrakni őket nem szükséges. Etetni őket zabpehellyel lehet, ha hosszabb ideig tároljuk őket, időnként egy kis darab lédús zöldséget adjunk nekik.