Ebben a részben válaszokat találunk arra a kérdésre, hogy a bizonyos életszakaszokban milyen táplálékra van szükségük, tudtátok pl., hogy nem csak rovarokkal táplálkoznak?

A vadon élő ázsiai víziagámák élvezik a vadászatot, ezért élő rovarokat kell adni nekik. Elsősorban rovarevők, ami azt jelenti, hogy sokféle rovar fogyasztásából nyerik a tápanyag nagy részét. Azonban növényeket, gyümölcsöket és kisebb állatokat is esznek. Megunhatják, ha minden nap ugyanazt kapják, ezért fő a változatosság.

Válaszokat találtok arra, hogy mekkora hely kell nekik, milyen meleg és párás környezet, kell-e UVB izzó és egyéb tartási kérdésekre.

Az ázsiai víziagámák gondozása nem könnyű, mert igényeik nagyon specifikusak. Fán élő gyíkok, vagyis szeretnek mászni és magasan lenni, de kedvelik a vizes közeget is. Ahhoz, hogy lehetőségük legyen természetes viselkedésük gyakorlására egy nagy méretű terráriumra lesz szükség, amiben egy medence is kialakításra kerül.

Egy viszonylag nagyra növő gyíknál fontos szempont, hogy kezelhető legyen és tisztába legyünk a méreteivel.

Az ázsiai víziagámák intelligensek és nagyszerű házikedvencek lehetnek. Azonban nem mindenkinek valók. A baba víziagámák általában nem harapnak, de kerülni kell a túlzott kézbevételt, amíg meg nem szoknak minket.

Ebben a fejezetben megismerhetitek az Ázsiai víziagáma történetét, fizikai adottságait, temperamentumát és viselkedését.

Az Ázsiai víziagáma (lat.: Physignathus cocincinus, eng.: Asian/Green/Chinese water dragon) nagyon impozáns háziállat, de nagy helyre van szükségük és speciális gondozási igényeik vannak, amelyeket teljesíteni kell ahhoz, hogy boldog életük lehessen. Ha már hozzászoktak jelenlétünkhöz, általában szelídek és könnyen kezelhetők.

A legtöbb kifejlett egyed kb. 20 és 45 cm közötti,  az elsődleges kivétel az egyiptomi tüskésfarkú gyík (Uromastyx aegyptia), ami meghaladhatja a 75 cm-t is.

Uromastyx (Uromastyx sp.)

A tüskésfarkú gyík az agámafélék családjába tartozó gyík, ebbe a  családba tartozik a szakállas agáma, a galléros gyík és sok más ismert hüllő. A taxonómusok által hivatalosan legalább 18 faj elismert és még sok más alfaj és változat létezik.

Fák tetejéről veti magát a mélybe.

A pompás repülőkígyó (lat.: Chrysopelea paradisi, eng.: paradise tree snake, paradise flying snake) Délkelet-Ázsiában található meg. Mint a Chrysopelea nemzetség összes faja, a pompás repülőkígyó is képes siklani a levegőben, méghozzá a bordái segítségével egy lapos szalaggá nyújtja a testét.

Egy igazi esőerdei sárkány.

A közönséges repülőagáma más néven repülő sárkány vagy lepkeagáma (lat.: Draco volans, eng.: common flying dragon) az agámafélék (Agamidae) családjához tartozó Draco nem egyik faja. Ez a faj arról ismert, hogy egy patagiumnak nevezett, az álbordái által kifeszített bőrlebenyével siklórepülésre képes a fák között.

Nagy átalakuláson esik át, mire felnőtté válik.

A teknős lényegre törő elnevezése onnan származik, hogy ha megnézzük, rögtön szembe tűnik a hegyes, csúcsos, tüskés páncél széle és ez egyedülálló vonás a teknősök között (fiatal egyedeken). Nevezik még „cog-wheel turtle” –nek is, ami annyit tesz, mint „fogaskerék teknős”.