A Pinokkió gyík újrafelfedezése Equadorban

Az Anolis proboscis, ismertebb nevén Proboscis anolisz, Equadori szarvas anolisz vagy Pinokkió gyík, egy kis gyík, amely a Dactyloidae család Anolis nemzetségéhez tartozik. Egyetlen hím példányt fedeztek fel 1953-ban Ecuadorban, amelyet hivatalosan 1956-ban a Peters and Orces írt le, de a fajról nem jelent meg semmi 2007-es újrafelfedezéséig. Jelenlegi élőhelye egy kis vegetációs terület egy ecuadori főút mentén. Az IUCN veszélyeztetettnek minősítette, mivel élőhelye behatárol és folyamatos csökken.

MEGJELENÉS:

A teljes testhossza (farok nélkül) körülbelül 5-7.5 cm. A hímek feltűnő „ormánnyal” rendelkeznek, egy meghosszabbodott képződmény, ami az orr közepéből ered és kb. 1-2 cm hosszú. Úgy vélik, hogy ezt az udvarlási bemutatókon használják, ahogyan a toroklebenyüket is, mellyel mindkét nem rendelkezik. Több színváltozat létezik, a sárgászöldtől a barnáig fekete és narancs jegyekkel, a has általában fehér.

ELŐFORDULÁS ÉS ÉLŐHELY:

Kevés ismert területről tudunk, hegyvidéki erdőkben él, ahol a magas fákat nem hagyja le. Egyedeket uralkodóan elsődleges és másodlagos növényzetben is találtak egy forgalmas földút mentén. Jelenleg csak 5 területről lehet biztosan tudni, hogy előfordulnak ott, a két legtávolabbi terület mindössze 13 km távolságra van egymástól. Míg az előfordulási terület magában foglalja a legelőket és a másodlagos erdőket, valószínű, hogy a faj előfordul egyéb közép-tengerszint feletti magasságban (1.200-1.650 m) az ecuadori Andokban.

ÚJREFALFEDEZÉS

Úgy vélték kihalt, amikor az eredeti gyűjtemények után nem látták, amíg 2007-ben újra fel nem fedezték. 2009 augusztusában az Új-Mexikó Egyetem egy herpetológiai expedíciója újra felfedezte a faj Ecuador egy távoli régiójában. Összesen 5 példányt találtak, köztük három hímet és az első két nőstényt, akiket valaha láttak és begyűjtöttek. 2009 óta számos más expedíció képes volt áttelepíteni a fajt Ecuador távoli régióiba.

MEGŐRZÉS:

A faj jelenleg veszélyeztetettnek minősül, mivel élőhelye kis területeken jól behatárolt és folyamatos csökken a fakitermelésnek, az emberi települések kiterjedésének, a mezőgazdaságnak és a legeltetésnek köszönhetően.