Magyarországi hüllőfajok / 2. Fali gyík (Podarcis muralis)

MEGJELENÉS:

A fali gyík kistestű, meglehetősen lapított formájú faj. Hossza az orrcsúcstól a kloakanyílásig 7-8 cm. A farka 1,5-2-szer hosszabb, mint a teste. Színezete látszólag jelentéktelen, a barna és a szürke árnyalatai játsszák a főszerepet, de közelről megfigyelve a mintázata rendkívül változatos, amely valamifajta harmonikus eleganciába rendeződik. Az ivari kétalakúság más gyíkfajokhoz hasonlóan a fali gyíknál is megfigyelhető. A hím valamivel nagyobb, erőteljesebb felépítésű, feje vaskosabb. Alapszíne barna, drapp vagy bézs, olykor zöldes árnyalattal, a hát közepén hosszanti széles sávot alkot. A sáv közepén gyakran sötét csík húzódik, amely olykor rövid pálcikákká vagy pettyekké szakadozik. Egyes példányok háta azonban teljesen pettyezett is lehet. Testoldala sötétbarnán pettyezett, márványozott vagy pepita mintázatot mutat, amelyben sötétbarna, fekete és világos (olykor fehér) elemek vegyülnek. A nászruhás egyedek oldalán, a haspikkelyek peremén gyakran figyelhetők meg égszínkék pettyek vagy foltok is. A has piszkosfehér vagy drapp, de gyakran narancs- vagy rózsaszínű, fekete pettyekkel. A pettyek a torkon sűrűbben találhatók meg. A nőstény mintázata szerényebb. Alapszíne megegyezik a hímével, de általában nem pettyezett. A hát közepén megtalálható az egybefüggő vagy felszakadozó sötét csík. A testoldal sem pettyezett, hanem sötétbarna hosszanti sáv húzódik rajta, amely a nyakon a legkontrasztosabb. A has piszkosfehér vagy drapp. A fiatalok a nőstényekre hasonlítnak, farkuk azonban zöldes árnyalatú.
A fali gyíkot magyarországi elterjedési területén kívül nagy szín- és mintaváltozatosság jellemzi. Feltételezhetően e változatosság egy része mögött taxonómiai különbségek húzódnak meg (ld. Taxonómia). Több helyen, így Magyarországon is (pl. Mecsek), előfordulnak teljesen fekete (melanisztikus) példányai is.

ELŐFORDULÁSA HAZÁNKBAN:

Magyarországon a fali gyík elterjedéséről nincsenek pontos adataink. Elsősorban középhegységeink köves, száraz oldalain fordul elő, de gyakran követi a településeket, így síkvidéken is találkozhatunk velük házakon, telkek, ipari létesítmények, temetők stb. falain, vasutak töltésein is.

ÉLŐHELY:

A fali gyík nevének megfelelően elsősorban sziklás, főként déli fekvésű élőhelyeken fordul elő. Megtalálható meredek, repedésekkel teli töredezett mészkő, dolomit és vulkáni kőzeteken egyaránt. Élőhelyi igényei miatt, könnyen telepszik meg emberi környezetben, házak falán kerítéseken, vasúti töltéseken. A településeken elsősorban az emberek által kevésbé zavart közműtelepek, gyárak elhanyagolt, gazzal benőtt betonfalai, repedezett kőkerítései mentén találkozhatunk velük. Gyakran figyelhető meg, amint támfalak vízkifolyó nyílásaiban napozik. Egyes helyeken (pl. a Budai-hegységben) a megszokottól eltérően a sziklakibúvásoktól teljes egészében mentes erdőszéleken is találkozhatunk vele, ahol az avarral vegyült fűcsomók között bujkál a ragadozók elől, vagy fatörzseken, kidőlt rönkökön napozik.
Európa déli részén inkább a félárnyékos, párásabb élőhelyeket kedveli, és akár 2800 méterig is felhatol.

ÉLETMÓD:

A fali gyík nappali állat. Az első reggeli napsugarakban lapított testtel igyekszik elérni az aktivitáshoz szükséges „üzemi” testhőmérsékletet. A hím territóriumot tart, amelyen rendszeresen járőrözik. A rivális egyedek gyakran kergetőznek a vitatott tulajdonú területen. Ragadozók elől sziklarepedésekbe, üregekbe menekülnek. A potenciális ragadozóikat azonban gyakran szemmel tartják, hajlamosak „visszafigyelni” a megfigyelőt, már-már bújócskát játszva vele.

TÁPLÁLKOZÁS:

Otthonterületét bejárva aktívan keresi rovarokból álló táplálékát, de gyakran lesben is áll. A faj elsősorban ízeltlábúakkal és kisebb férgekkel táplálkozik. A kannibalizmusra is számos példa akad a fali gyíkoknál: a kicsinyek sokszor esnek felnőtt fajtársaiknak áldozatul.

SZAPORODÁS:

A nászidőszak az első vedlést követően áprilisban kezdődik. A nőstény 2-10 tojást rak fűcsomók tövébe, esetenként egynél többször is évente. A fiatalok július-augusztusban kelnek ki.

MEGŐRZÉS:

A fali gyík viszonylag jól alkalmazkodik az ember jelenlétéhez. Lokális elterjedése növekedéséhez valószínűleg a települések terjeszkedése is hozzájárult. A természeti környezet állapotának általános romlása azonban ennek a fajnak sem kedvez. A korábban töredezett falak kijavítása, a gyomos lépcsőszegélyek „megszépítése”, a parkok „rendezése” a fali gyík életfeltételeinek romlásához vezet. Emiatt számos olyan helyről, ahol korábban gyakorinak számított, eltűnt. A fali gyík az a hüllőfaj, amelynek a kertjeinkben a legkönnyebben teremthetünk kedvező feltételeket. A faj a Berni Egyezmény II. függelékébe tartozik. Magyarországon – mint minden hüllő és kétéltű – védett. Természetvédelmi értéke: 25 000 Ft.