Magyarországi kétéltűfajok / 29. Gyepi béka (Rana temporaria)

MEGJELENÉS:

Nagy, robusztus béka. Hosszúsága a 10 cm-t is meghaladhatja, sokszor a hímek is igen tekintélyes méretűek. Hátsó lábai az erdei békáénál szemmel láthatóan rövidebbek, térdben előrehajtva a bokaízület szemmagasságig ér. Mellső lábai – különösen a hímeké – rendkívül erőteljesek, a hátsó lábakhoz hasonló vastagságúak. Orra két hazai rokonánál lekerekítettebb. Színezete változatosabb, mint az erdei békáé. Alapszíne barna, de ez szürkés, sárgás vagy vöröses árnyalatú is lehet. Hátán feketés foltok, vagy az alapszínnél sötétebb márványozottság is megfigyelhető. Halántéksávja nem mindig olyan kontrasztos, mint rokonaié, benne a szemhez hasonló méretű dobhártya a szemtől távolabb látható. Hátsó lába az erdei békáéhoz hasonlóan keresztsávozott. Hasoldalán sötét márványozottság figyelhető meg, oldalán szabálytalan alakú sötét foltok választják el a hát és a has színét. E foltok környezete téglavörös vagy citromsárga lehet, színpompás külsőt kölcsönözve az állatnak. A hímek bőre a párzási időszakban megduzzad, acélszürkés színt ölt, mellső lábaikon porcos-kemény, környezetétől elütően feketés színű hüvelykvánkos fejlődik. A nőstények bőre ekkor szemölcsössé válik, különösen oldalukon. Bőrük igen bőségesen termel nyálkát, ezért tapintása még más békákhoz képest is sikamlós. Az ebihalak az erdei békákénál valamivel karcsúbbak, farokzászlójuk nem foltos. Hasuk többnyire már ekkor sötétebb, mint rokonaiké.

ELŐFORDULÁSA HAZÁNKBAN:

Magyarországon a gyepi béka szórványos, magasabb hegyvidékeinkhez és hűvösebb, csapadékosabb tájainkhoz kötődik. Megtalálható az Északi-középhegységben, a Pilis–Visegrádi-hegységben, a Mecsekben, valamint az Alpokalján.

ÉLŐHELY:

Nálunk szinte kizárólag hűvös, nedves erdők. A hegyvidékek magasan fekvő részei mellett hűvös patakvölgyekben fordul elő. Másutt megtalálható hegyi réteken, fenyvesekben, tundrán, fenyéreken, tőzeglápokban. Észak- és Nyugat-Európában az ember környezetében is gyakori, ami összefügg azzal, hogy e hűvösebb, csapadékosabb területeken, síkvidékeken is előfordul.

ÉLETMÓD:

A szaporodási időszakon kívül szárazföldi életmódot folytat. Éjszaka, de nedves időben nappal is járhat táplálék után. A gyepi béka kora tavasztól (március) késő őszig (időjárástól függően október vége-november, vagy akár december eleje) aktív, kövek, farönkök alatt, mély avarban, patakmederben elrejtőzve, de akár tavak iszapjában is áttelelhet.

TÁPLÁLKOZÁS:

Ízeltlábúakra, férgekre, csigákra vadászik.

SZAPORODÁS:

Peterakáskor előnyben részesíti a mélyebb, árnyékosabb, hűvösebb (pl. patakokból duzzasztott) tavakat (illetve a melegebb tavak valószínűleg az erdei békának kedveznek). Általában március elején-közepén bújik elő, párzási aktivitásához inkább szüksége van néhány melegebb napra, mint az erdei békának. A hímek a tó felmelegedő sarkát foglalják el, két belső hanghólyaggal felerősített, alacsony frekvenciájú morgó hangjuk messze elhallatszik, akár a víz alól is. A nőstények is a tó azonos részén petéznek, petéiket más nőstényekéhez tapasztják. Egy-egy petecsomóban, mely az erdei békánál szabálytalanabb alakú, akár 4000 pete is lehet. Az átalakult kisbékák június táján hagyják el a vizet, az erdei fiataloknál kisebbek, hátsó lábaik rövidebbek, orruk tompább.

MEGŐRZÉS:

Mivel magyarországi élőhelyei többnyire védettek, ebből a szempontból fennmaradásuk nem forog veszélyben. Az átalakult fiatalokat sajnos nagy mennyiségben gázolják el a szaporodóhelyeik mellett haladó közutakon, de fejlődésük ebben a szakaszában természetes okból kifolyólag is nagy az elhullás. A kifejlett egyedeket szintén elgázolhatják, bár ez a veszteség nálunk nem jelentős. Szomorú tény, hogy éppen a Visegrádi-hegységből mutatták ki az első, a kitridiomikózis kórokozójával fertőzött gyepi békát a világon (a kitridiomikózis a Batrachochytrium dendrobatidis nevű rajzóspórás gomba által okozott, a kétéltűeket globálisan is fenyegető megbetegedés), e betegség veszélyességét a fajra jelenleg még nem ismerjük pontosan. A faj a Berni Egyezmény III. függelékébe tartozik. Magyarországon – mint minden kétéltű és hüllő – védett. Természetvédelmi értéke: 50 000 Ft.