Magyarországi hüllőfajok / 10. Kaszpi haragossikló (Dolichophis caspius)

2018.Május 09. 00:00 | Szerző: LM

Magyarországi hüllőfajok / 10. Kaszpi haragossikló (Dolichophis caspius)

MEGJELENÉS:

A kaszpi haragossikló a legnagyobb testű kígyónk. Hossza elérheti a 2 métert. Teste karcsú és erőteljes. Alapszíne általában dióbarna, a nyakon és a testoldalon ezüstös árnyalattal. A pikkelyek közepén szalmasárga csík húzódik, a széleik és a köztük lévő bőr sötét. A pikkelyeken lévő mintázat összeolvadása következtében a test, különösen a hátsó részén, csíkosnak tűnik. Feje mogyoróbarna, sötétbarna rajzolattal. A felső ajkak krémszínűek, de az ajakpikkelyek oldalsó szegélye sötét. A has sárga vagy vajszínű. A torok fehér, bár a has sárga alapszíne foltokban itt is megjelenik. Oldalt a nyak foltokban vöröses- vagy sárgásbarna. A szemei meglehetősen nagyok, ami különösen a fiatalabb (< 100 cm) példányoknál feltűnő. Színük szürkés- vagy vörösesbarna, a pupilla kerek. A test középtáján általában 19 hátpikkelysor található. A fiatal példányok színezete eltér a felnőttekétől. Testük alapszíne ezüstössárga, négy sorban (2 a háton, 2 a testoldalon) elhelyezkedő apró sötétbarna foltokkal. Esetenként a foltok nagyon halványan még az 1 méter feletti példányokon is megfigyelhetők. Fejük felül szürkésbarna sötét rajzolattal. Felső és alsó ajakpikkelyeik fehérek, a felsők oldalsó szegélyei barnák, emiatt a felső ajkak függőlegesen csíkozottnak tűnnek. Hasuk szürkéssárga, torkuk fehér.

 

ELŐFORDULÁSA HAZÁNKBAN:

A kaszpi haragossikló hazánkban elszigetelt populációkban, mészkő- és dolomit-, valamint lösz-pusztagyepeken fordul elő. Legjelentősebb állománya a Villányi-hegységhez tartozó, de attól jól elkülönült, a Dráva-síkból szigetszerűen kiemelkedő Szársomlyó mészkősziklagyepén található. A budai-hegységi állományai úgy tűnik már csak a Budaörsi kopárokon és a Sas-hegyen maradtak fenn. A Dunamenti (Dunaföldvár, Dunaszekcső, Dunaújváros, Paks községek által jelölt) maradvány-löszfalakon fennmaradt populációkról csak az elmúlt években szereztünk tudomást. Egyes, a szakirodalom által is kétségesnek említett előfordulásai (Zselic, Bükk) nem nyertek igazolást.  

 

ÉLŐHELY:

Magyarországon a haragossikló mészkő- és dolomit-sziklagyepeken, illetve néhány Duna menti löszpusztagyep-maradványon fordul elő. Többnyire a cserjékkel tarkított, meredek, sziklakibúvásokkal jellemezhető, keleti vagy déli kitettségű hegy- és domboldalakat, illetve a meredek löszfalak környékét kedveli. A felnőtt egyedeknek, úgy tűnik, szüksége van nagyméretű, biztonságos búvó- és telelőhelyekre, elsősorban sziklahasadékokra, vagy a löszben kialakult járatokra, vízmosta üregekre. Egyes elbeszélések szerint régen élőhelyeinek környékén gyakran lehetett borospincékben, hétvégi házakban telelő példányaival is találkozni. A Mediterráneumban változatos élőhelyeken fordul elő, de fontos számára a nyílt sztyeppi jellegű növényzet nagy aránya. Kedveli a kőomlásokat, a romos vagy öreg kőkerítéseket, házak környékét. Általában síkvidéki–középhegységi faj, de az Örmény-magasföldön 1500 méterig is felhatol.
 

ÉLETMÓD:

A kaszpi haragossikló nappali életmódot folytat, egész nap aktív lehet. A reggeli órákban búvóhelye közelében napozik, majd miután felmelegedett, aktív vadászatra indul. Gyakran kúszik fel bokrokra, kisebb fákra. Látása jó, táplálékállatait és támadóit már messziről észreveszi. A haragossiklók a telet hibernált állapotban töltik. Téli pihenőjüket a kifejlett egyedek már szeptemberben elkezdhetik, és időjárástól függően március végén, április elején fejezik be. Ragadozójuknak tekinthető minden olyan emlős és madár, amely hajlamos kígyót zsákmányolni. A meglepett haragossiklók hatalmas lendülettel menekülőre fogják, képesek meredek sziklafalakról is a mélybe vetni magukat. Ha sarokba szorítják őket, azonnal támadnak, és gorombán harapnak. A nagyobb testű példányok kellemetlen sebeket is ejthetnek. A kézbe vett haragossikló vehemensen beleharap támadója bármely testrészébe, amit elér, majd nem engedi el azt, hanem rágó mozdulatokkal igyekszik minél jobban feltépni a bőrét. Nevüket soha nem hazudtolják meg, harapásuk azonban nem veszélyes.

 

TÁPLÁLKOZÁS:

A felnőtt egyedek gerinceseket, elsősorban gyíkokat (fontos tápláléka a zöld gyík), rágcsálókat és énekesmadarakat zsákmányolnak. Mivel meglehetősen vehemens ragadozók, előfordul, hogy más kígyókat és időnként, saját fajtársaikat is felfalják. A fiatalok többnyire kisebb gyíkokat (zöld gyík, fali gyík, pannongyík), újszülött kisemlősöket, madárfiókákat, illetve alkalmanként sáskákat és egyéb gerincteleneket ejtenek zsákmányul. Mint általában a haragossikló-fajok, prédájukat többnyire élve nyelik le, csak a nagyobb ellenállást kifejtő áldozataikat fojtják meg testük egy-egy gyűrűjével, vagy egyszerűen valamilyen tereptárgynak préselik.

 

SZAPORODÁS:

A nőstény évente egyszer 5-12, pergamenszerű héjjal borított tojást rak, többnyire valamilyen párás és egyenletes hőmérsékletű helyre, például sziklahasadékokba, rágcsálójáratokba, nagyobb kövek vagy farönkök alá. A kis siklók augusztus második felében vagy szeptemberben kelnek ki.

 

MEGŐRZÉS:

A kaszpi haragossikló hazánk egyik legveszélyeztetettebb hüllőfaja. Élőhelyei az elmúlt évtizedekben szinte teljesen felszámolódtak. Több budapesti és Budapest környéki élőhelye (Gellért-hegy, óbudai téglagyár) teljesen alkalmatlanná vált, de a budaörsi kopárokon is már csak apró foltokban található meg. Legerősebb állománya a Villány melletti Szársomlyón él, bár élőhelye a terjeszkedő cserjék miatt ott is szűkül. Ha a biológiai sokféleség megőrzésének fontosságát komolyan vesszük, akkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy az egyes elszigetelt állományok, ha csak kicsit is, de törzsfejlődésüket tekintve eltérnek egymástól, vagyis mindegyikük megőrzéséért hasonló erőfeszítéseket kell tennünk. A haragossikló megmaradt, feldarabolódott élőhelyeire számos teher nehezedik. Többségük a beerdősülés és felaprózódás valamely fázisában van, a hazai cserjefajok (galagonya, vadrózsa stb.) fokozatosan maguk alá temetik a nyílt sziklagyepeket. A löszön megmaradt élőhelyeit pedig felemészti a mezőgazdaság vagy az ingatlanfejlesztés. További súlyos csapást jelent az idegenhonos özönnövényfajok (bálványfa, fekete fenyő, orgona stb.) terjedése a sziklagyepeken, valamint az élőhelyekre nehezedő egyre nagyobb agglomeráció környéki szabadidős tevékenység (kirándulás, kerékpározás, kutyasétáltatás, terepmotorozás stb.). A haragossikló Buda környéki élőhelyeinek felmérésére és kezelésére a KHVSZ 2011 tavaszán programot indított.
A faj a Berni Egyezmény II. függelékébe tartozik. Magyarországon fokozottan védett. Természetvédelmi értéke: 500 000 Ft.

 

 

 

 

Forrás: http://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/kaszpi-haragossiklo

Képek: google