Harmadik szem, a természetfeletti hatalom

A fejtetői szem, harmadik szem vagy tobozszem kialakulása visszanyúlik egészen a Paleozoikumba (Óidő), ahol az állatvilágot az ízeltlábúak és a halszerű ősgerincesek képviselték. Az ősgerincesek feltehetőleg két pár szemmel rendelkeztek, volt két oldalsó szemük és két fejtetői szemük. Az oldalsó szemek szolgáltak a köznapi értelemben vett látásra, ami ennek az észlelési tartományából kiesett, arra fejtetői szemek alkalmasak voltak, továbbá a vízfelszín felől érkező támadások észlelésére szolgáltak. Ezek a szemek nem vizuális képeket továbbítottak, csak a fényeket és árnyékokat érzékelték. A vízből való kilépés után az első kétéltűeket nem fenyegette felülről érkező támadás, így ez a szerv náluk a nappalok és éjszakák érzékelésében játszott szerepet. A hüllők kialakulásakor újból szerephez jutott, a napból szármaró sugarakat érzékelték vele (itt már a kettőből csak egy szem maradt meg). A mai hüllők nagy része megőrizte ezt a szemet, pl. a pikkelyes hüllők rendjébe tartozó agámafélék, leguánok, varánuszok, azonban a kígyók nem, valamint a krokodilok és teknősök rendje sem. A hidasgyíkok ősiségükhöz hűen rendelkeznek fejtetői szemmel. A hüllőknél a fejtetői szem, a kétéltűeknél a homlokszem elnevezés a helytálló. Ha közelebbről megvizsgáljuk fiatal szakállas agámánk vagy zöld leguánunk fejét, könnyen észrevehető rajta. Idővel pikkelyek takarják el és nem vehető ki egyértelműen a helye. Hidegvérű állatok révén nagyon fontos számukra a megfelelő hőmérsékletű helyek megtalálása, amiben nagy segítségükre van a harmadik szem fényérzékező képessége.

A fejtetői szem két nagyobb részre osztható: magára a tobozmirigyre, ami hormontermelő szerv és a szűkebb értelemben vett fejtetői szemre, ami fényérzékelő szerv. A törzsfejlődés során a tényleges fényérzékelő szervrész elcsökevényesedett. Az emberi agyban a tobozmirigy a megfelelője.

¹ A tobozmirigy (másnéven: epifízis vagy toboztest; angolul: Pineal gland; latinul: Glandula pinealis) a köztiagy-középagy határán található belső elválasztású mirigy. Tobozhoz hasonlító alakjáról kapta a nevét. A tobozmirigy az epitalamuszban található. Fő feladata a melatonin hormon termelése, amely nagyban befolyásolja az ember alvás-ébrenlét ciklusát, így a tobozmirigy felelős az ember „biológiai órájáért”.

A melatonin nem csak az alvási ciklust irányítja, ez a hormon felelős a kétéltűek és hüllők bőrszínének szabályozásáért is. Továbbá a napszakos és évszakos ciklusok szabályozása. A tobozmirigy hormontermelése napfüggő. Ha a melatoninszint megemelkedik a sötétben a szervezet reakciója az alvás lesz. A nappalok ősszel és télen rövidülnek, így magasabb melatoninkoncentráció alakul ki, amire a hüllők szervezete téli álommal, hibernációval válaszol. A tavaszi, nyári időszakban csökken, így a szaporodási ciklusra is befolyással van.

²2009-ben egy nagyon érdekes kísérletet végeztek az olasz Ferrarai Egyetem kutatói. Olasz faligyíkokat (Podarcis sicula) arra tanítottak meg, hogy a pici körbekerített medencében, a központi helyről eljussanak arra az egy elrejtett párkányhoz, ahol ki tudnak jutni a vízből. Vizuális tájékozódási pontnak csak a nap állása volt számukra látható.

Ezután három szobát alakítottak ki, az elsőben lévő gyíkok alkották a kontrollcsoportot: itt úgy világították meg őket mesterséges fénnyel, hogy az a Nap járásával megegyezett. A második és harmadik szobában úgy alakították a megvilágítást, hogy az 6 órával előrébb, illetve 6 órával hátrébb tolta a gyíkok napi ritmusát. Újra elvégezték a tesztet, és csak a kontrollcsoport tudta megtalálni a kivezető párkányt. A másik két csoport elvétette a megfelelő irányt, a célhoz képest balra vagy jobbra úsztak, tehát képesek voltak a tájékozódásra, csak rossz irányban keresték a célt.

Végezetül a kutatók festékkel fedték be az állatok fejtetői szemét. Ahogy arra számítottak, a „megvakított” példányok teljesen véletlenszerű irányokba úsztak, képtelenek voltak jól navigálni a medencében. Ez megerősíti az iránytű-elméletet, méghozzá, a harmadik szem egyfajta iránytűként szolgál – legalábbis a gyíkok esetében nagy valószínűséggel.

Forrás:

¹ wikipedia

² jeb.biologists

Képek: google, Burrard-Lucas.com