Anyja bőrével táplálkozik a gyűrűs gilisztagőte

A gyűrűs gilisztagőte (lat.: Siphonops annulatus, eng.: ringed caecilian) a kétéltűeken belül a lábatlan kétéltűek rendjébe tartozó dél-amerikai faj. Feltételezhetően a legszélesebb területen elterjedt lábatlan kétéltű faj.

MEGJELENÉS:

A teljes testhossza 28.6–45 cm. A teste hengeres és széltében kicsit nagyobb. Alapszíne kékesfekete, gyűrűi, melyek teljesen körülveszik a testét (kivétel 3-4 gyűrű, amely csak a háton van jelen – fej és farok részen) fehérek vagy krémszínűek.

ELŐFORDULÁS ÉS ÉLŐHELY:

Széles körben elterjedt az Andoktól keletre, eredeti felfedezési helye Brazília, de jelen van: Argentína, Bolívia, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Paraguay, Peru, Suriname és Venezuela területein.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi nedves síkvidéki erdők, a száraz szavanna, a nedves szavanna, a szubtrópusi vagy trópusi nedves cserjék, a szubtrópusi vagy trópusi szezonálisan nedves vagy elárasztott síkvidéki füves területek, a legelők, az ültetvények, a vidéki kertek és az erősen leromlott egykori erdők.

SZAPORODÁS:

Petéit a szárazföldön rakja le.

A gyűrűs gilisztagőte 44 db kanál alakú foggal van felszerelve, melynek segítségével anyjuk bőrének külső rétegével táplálkoznak. A kicsik egyszerre körülbelül hét percig táplálkoznak, majd 3 napig pihennek, mialatt anyjuk új bőrréteget növeszt. Ezt a jelenséget a „maternal dermatophagy” (anyai bőrevés). Ez a szokás és morfológia viszonylagos hasonlóságot mutat egy másik afrikai fajjal, Boulengerula taitana. Ez arra utal, hogy több mint 100 millió évvel ezelőtt alakult ki.

TÉPLÁLKOZÁS:

Főként földigilisztákkal táplálkozik.

ÉLETMÓD:

Csettegő hangokat képes hallatni. Bőrének mérgező váladéka elriasztja a ragadozókat. Éjszaka aktív.

MEGŐRZÉS:

A faj az IUCN listáján a „least concern (LC)” nem fenyegetett státuszba szerepel.