Aranybékácska, sárgától a vörösig

Az aranybékácska (lat.: Mantella aurantiaca, eng.: golden mantella) egy kicsi, szárazföldi béka, megy Madagaszkáron őshonos. Erősen behatárolt területek esőerdei tisztásain terjedt el, 3 ilyen terület van, amely Moramanga város körül összpontosul - Beparasy és Ambohibary közösség, Andasibetól északnyugatra Torotorofotsy Wetland és Ambakoana területén. Az aranybékácska az egyik legfenyegetettebb Madagaszkári kétéltű faj, mivel nagyon szűk elterjedési területen van jelen és a területet a környezetszennyezés és az ember általi pusztítás jellemzi. Fenyegeti továbbá az állatkereskedelem számára történő nagymértékű begyűjtés.

MEGJELENÉS:

Az aranybékácska színe lehet sárga, narancssárga vagy piros, nagysága 2-2.5 cm. A fiatalok zöldek és feketék. A láb felső felén villám alakú piros jelek vannak. A dobhártya látható, de kicsi. A színes bőr figyelmezteti a ragadozókat, hogy a béka mérgező. Úgy vélik, hogy az aranybékácska feltűnő színei jól példázza, hogy figyelmeztetésül szolgál a ragadozók számára a mérgező mivoltáról.

SZAPORODÁS:

Az aranybékácska aktivitása szezonális és nagyrészt inaktív marad a májustól októberig tartó téli hónapokban. Amikor az esőzések megérkeznek, és a hőmérséklet felmelegszik, a békák előbújnak rejtekhelyeikből és az időszakos pocsolyákat szaporodó helynek használják. A hímek gyakran hallatnak hívó hangokat egy-egy pocsolya közelében rejtőzve. A hívóhang a ciripelésre emlékeztet. A békék párzása nem az amplexus¹ tipikus formája, hanem a hím csak rámászik a nőstény hátára. A petéket a szárazföldön rakják le az avarba egy nedves levélre közel a vízhez és amikor az esőzések megérkeznek, az ebihalakat a vízbe mossa.

¹ Amplexus (latinul „ölelés”) az álpárzás egy formája békáknál. Ennek során a hím béka rákapaszkodik a nőstényre, mellső lábaival megragadja (karoló testhelyzetet vesz fel), míg az lerakja petéit. Ezzel egyidőben a hím megtermékenyíti azokat, spermát tartalmazó folyadék kibocsátásával (külső megtermékenyítés).

TÁPLÁLKOZÁS:

Az aranybékácska étrendjét apró gerinctelenek képezik. A természetben elsősorban atkák, hangyák, legyek és ugróvillások. A békák a bőrük toxin tartalmát a táplálékukból nyerik. Ezek a toxinok közé tartoznak a pumiliotoxin, az allopumiliotoxin, a homopumiliotoxin alkaloidok, a pirrolizinek, az indolizidinek és a kinolizinek. Habár mérgező, megfigyelték, hogy a Thamnosophis lateralis (kígyó) és a Zonosaurus nemzetségbe tartozó szkinkek zsákmányul ejtik ezt a faj a Torotorofotsy Wetland területen.

FOGSÁGBAN:

Születtek tervek a faj legális gyűjtésére vonatkozóan.

Időnként látható kereskedésekben, az egzotikus állatokkal foglalkozó tenyésztő és állatkertek fogságban tartják őket. Népszerűségük oka, hogy nappal aktívak és vonzó a színezetük.

MEGŐRZÉS:

Jelenleg súlyosan veszélyeztetett státuszban szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (angolul: World Conservation Union vagy International Union for Conservation of Nature and Natural Resources, röviden IUCN) listáján.

Forrás: wikipedia

Képek: google