Disznóorrú sikló

A disznóorrú sikló (lat.: Heterodon nasicus, eng.: western hognose snake) a nem mérges marású kígyófajok közé tartozik, a Colubridae család tagja. A faj Észak-Amerikában őshonos.

MEGJELENÉS:

Más kígyókkal összehasonlítva a disznóorrú sikló kis –és közepes termetű, átlagos hossza körülbelül 50 cm (36 és 93 cm között változhat), súlya pedig 80-350 g. A háti oldalon ezek a kígyók szürkésbarna vagy világos olajzöld színűek hozzávetőlegesen 40 sötétebb olajzöld árnyalatú folttal. A hasi oldal túlnyomóan fehér, de a farok alatt fekete. A fej világosabb színű, mint a test, de határozott sötétbarna sávok vannak a fejtetőn és a szemek mögött. Minden kígyó 23 sor hátoldali pikkellyel rendelkezik. Talán a legegyedibb tulajdonsága a felfelé álló orra, amelyet ásásra használ.

ELŐFORDULÁS ÉS ÉLŐHELY:

Elterjedési területe Kanadától délre Mexikó északi részéig. Nyugatról Colorado és Wyoming, keletről Illinois határolja. 90-től 2400 m-ig található meg. Élőhelye az alacsony-füvű prérik, száraz sziklás területek és a part menti szigetek. Leginkább a száraz és homokos területeket részesítik előnyben, jellegzetesen a prérik faja. Annak oka, hogy miért kedvelik a homokos területeket, nem más, mint, hogy szeretik ásni a talajt főleg élelem után kutatva.

ÉLETMÓD:

Várható élettartama a természetben átlagosan 14 év (9-19 év is lehet), míg fogságban 15-20 év. Ez átlagosnak mondható a többi kígyófajhoz viszonyítva.

A disznóorrú sikló minden évben szeptembertől márciusig hibernálja magát. Márciusban ébrednek a szaporodási időszak elején. Magányosan élnek, kivéve az említett időszak alatt. Szürkületkor aktívak, ami azt jelenti, hogy kora reggel és késő este a legmozgékonyabbak. Amikor nem aktívak egy kis emlősállat által ásott üreget keresnek és abba húzódnak vissza. Ez a visszavonulás segíti őket a testhőmérsékletük szabályozásában és pihenőhelyet biztosít. A hőszabályozás részként ezek a kígyók rendszerint olyan melegebb vagy hűvösebb területekre mennek, amelyek emelik vagy csökkentik a testhőmérsékletüket.

Van egy hatásos védekezési módszerük. Felágaskodnak, ellapítják a fejüket, vesznek egy nagy levegőt, amitől nagyobbnak látszanak és eközben nagyon hangosan sziszegnek. Odakaphatnak dolgokhoz, de általában a szájuk zárva van. Nem tudnak marni, még önvédelemből sem. Ha ez a módszer nem válik, be halottnak tettetik magukat. Ebben az esetben a hasukat felfelé fordítják, szájukat kinyitják. Ezt a viselkedést vélhetően a paraszimpatikus izgalom vagy a mellékvese medulláris funkciója indukálja.

Egyes emberek megkérdőjelezték, hogy ez a kígyó valóban rendelkezik méreggel. Azonban a Michael A. Morris által publikált cikkben leírja marásának hatásait. A marás helye duzzadt és érzékeny két napig és arra a következtetésre jutott, hogy a kígyó mérge hemotoxikus hatású.

TÁPLÁLKOZÁS:

A disznóorrú sikló kutat a zsákmánya után, gyakran a felfelé álló orrát használja, hogy lyukakat ásson a talajba, hogy megtalálja a varangyok üregeit. A varangyok képezik fő táplálékát, egyes területeken akár étrendjének a 80%-át is kiteszi. A kígyó szájában a varangy felfújja magát, hogy nehezebb legyen lenyelni. A disznóorrú siklók szájának hátsó részében nagyobb fogak vannak, hogy átszúrják a varangyokat, ha megpróbálják felfújni magukat. Egy másik alkalmazkodó képességük a megnagyobbodott mellékvese mirigy, amely a varangyok bőrében található méreganyagokat semlegesíti. A megnagyobbodott mellékvesék képesek elég adrenalint termelni, hogy ellensúlyozzák a varangyok védekezésként kibocsájtott digitaloid-ot (amely addig lassítja a szívverést, míg a halál be nm áll). Fogyaszt még apró emlősöket, kétéltűeket, hüllőket és tojásokat.

SZAPORODÁS:

Ezek a kígyók poligámok. A nőstények

a párzási időszak során több hímmel is párosodnak, hogy biztosan megtermékenyüljenek, de úgy tűnik, hogy a hímek is több nősténnyel párosodnak. Amikor egy nőstény levedli a bőrét, felszabadul egy vegyi anyag. A hímek felveszik ezt az illatot és aktívan keresik őket. Ha a megtalált nőstény elfogadja a hímet, megtörténik a párzás.

A párzási időszak júniustól augusztusig tart, ekkor a hímek aktívan keresik a nőstényeket. A nőstények 4-23 tojást raknak ebben az időszakban. A megtermékenyített tojásokat a homokba temetik és 52-64 nap alatt kelnek ki a kicsik.

Miután elásta a tojásokat nem gondoskodik róluk, ezért fontos, hogy teljesen kifejletten keljenek ki. Csupán a méretük kisebb, körülbelül 14-18 cm-esek. Pár óra múlva teljes mértékben képesek arra, hogy aktívan táplálék után kutassanak.

MEGŐRZÉS:

A faj az IUCN vörös listáján a „least concern (LC)” nem fenyegetett státuszban szerepel.

Azonban az élőhelyek megsemmisítése miatt számuk jelentős mértékben csökken bizonyos régiókban, és ennek eredménye, hogy fenyegetettek vagy veszélyeztetettek azokban az államokban. Ezek az államok Iowa és Illinois. Számos emberi tevékenység miatt a homokos területekről a fás részekre kellett kényszerülniük, ami nem megfelelő a túlélésükhöz. Ezekben az államokban vannak olyan programok, amelyek segítenek megmenteni ezeknek a kígyóknak az élőhelyeit. A déli államokban, például Texasban és Új-Mexikóban meglehetősen gyakoriak. Itt nincs hiány a homokos területekből, amelyek ezeknek a kígyóknak optimál környezet, így képesek egyedszámuk növelésére.

A disznóorrú siklóra veszélyes ragadozók a sólymok, mosómedvék, borzok, házi macskák és kutyák, valamint az ember.

Ökoszisztémai szerepek:

Fontos szerepet játszi, azáltal, hogy a varangy populációt kordában tartja. Egyike azon kevés fajoknak, amelyek képesek megbirkózni a varangyok mérgével, ezért lehetséges, hogy e faj képes eltávolítani a varangyokat, így megváltoztatva az ökoszisztémát.

Gazdasági fontosság az ember számára

Pozitív:

A jó temperamentuma miatt ideális háziállat, rendkívül engedelmes és ritkán harap. Megfelelő törődés mellett nyugodt és kevés vagy semmilyen veszélyt nem jelentenek. Rendkívül enyhe méreggel rendelkezik, így nem jelent veszélyt az emberre, még akkor sem, ha megmarja.

Kedvtelésből való tartásuk mellett ezek a kígyók segítik az embereket a varangy populáció szabályozásában. Nélkülük a népességük túl magasra emelkedne és elárasztaná az emberi településeket. Ha a házi állatok megeszik a varangyokat, megbetegedhetnek a méreganyagaiktól.

Negatív:

Tanulékonyak és általában nem okoznak károkat az embereknek.