Magyarországi hüllőfajok / 15. Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis)

2018.Május 14. 07:00 | Szerző: LM

Magyarországi hüllőfajok / 15. Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis)

MEGJELENÉS:

A rákosi vipera jellegzetes vipera megjelenésű, 50 cm-t alig meghaladó kígyó, azaz feje háromszögletű, a halántéktájékon elhelyezkedő méregmiriggyé alakult fültőmirigyek miatt hátrafelé kiszélesedő. Hátának alapszíne vagy világosszürke, vagy szalmasárga. Teste, zömök és izmos, farka rövid, mely a nőstényeknél hírtelen elvékonyodik. A törzs izomzata gyenge, így szorítani gyengén tud. Jellegzetes mintázata a tarkótól a farok végéig húzódó, a test alapszínétől elütő, sötétebb cikk-cakk sáv, melyet egy világosabb sáv övez. A test mindkét oldalán kör alakú foltok találhatók, melyek színe megegyezik a cikk-cakk minta színével. Egy hazai állományban találtak mutáns színezetű állatokat, melyek hátmintázata foltokká szakadozott, babos vagy pettyes kinézetet kölcsönözve a kígyóknak. A rákosi viperát nem jellemzi markáns ivari dichromatizmus (nemek eltérő színezete). A nemeket legbiztosabban a farokhossz illetve a farok formája alapján különíthetjük el. A nőstények farka rövidebb (farokpikkelyek száma 23-28) és fokozatosan elvékonyodó, a hímeké hosszabb (farokpikkelyek száma 30-37) és a kloákát követően (a hemipéniszek miatt) kiöblösödik, majd lassan hegyesedik csak el. A nőstények általában testesebbek. Az egyedek tarkótájékán jellegzetes, viperákra jellemző, „X” vagy „Λ” minta található. A has szürkésfekete, fehér pettyezéssel.

 

ELŐFORDULÁSA HAZÁNKBAN:

A rákosi vipera hazai állományai jelenleg szigetszerű előfordulásúak. Míg az 1900-as évek végéig többnyire összefüggő állományait tartották számon, a Duna-Tisza közén illetve a Hanságban, jelenleg a faj alig egy tucat elszigetelt populációja ismert a Kiskunsági illetve a Fertő-Hansági Nemzeti Park területéről.  

 

ÉLŐHELY:

Elsősorban nedves, változatos szerkezetű, zsombékokkal gazdagított, részben vízborította láprétek és legelőkön fordul elő. Élőhelyein a növénytársulások mozaikosan váltakoznak, így megtaláljuk ott, a homoki sztyeppét, a kiszáradó kékperjés és kormos csátés láprétet, illetve a mocsaras magassásos területeket. E változatosság teszi lehetővé a kígyó számára a legmegfelelőbb típusú terület kiválasztását a különböző évszakokban. Megfigyelték a kígyót száraz, nyílt homoki gyepeken is.
 

ÉLETMÓD:

A rákosi vipera nappali életmódot folytat. A párzási időszakon kívül elsősorban a reggeli és a késő délutáni órákban aktív. Októbertől márciusig földalatti üregekben, lyukakban telel (meleg téli napokon elő is jöhet a telelőüregből). Megfigyelések szerint több egyed is használja (hatja) ugyanazt a telelőüreget, gyakran egyéb kétéltű- és hüllőfajok társaságában. Március közepe után a felnőtt és fiatal egyedek nagyrészt egyszerre jönnek elő a telelésből, majd néhány héttel később vedlenek. A hibernációt követően a hímek kizárólag napozással töltik napjaikat, ritkán vagy egyáltalán nem táplálkoznak. Ismeretink szerint, az egyes egyedek mozgáskörzete egy megfelelő búvóhely köré szorítkozik. Tavasszal és nyár elején a magasan fekvő területeket részesítik előnyben, majd a nyár közepén a mélyebben fekvő, hűvösebb lápréteket keresik. Egyes megfigyelések szerint, telelés előtt az élőhely magasabb pontjaira húzódnak. A rákosi vipera mérgének erősségére a táplálékbázisából is következtetni lehet. Gyenge mérgű kígyó, mely ritkán támad. Gyakran hosszú ideig kézben tartva sem próbál marni. Gyenge vérmérge van. A kígyó ritkaságának, illetve szelíd mivoltának következtében a rákosi viperák okozta marás rendkívül ritkának mondható. Élősorban kutatók az ilyen balesetek szenvedő alanyai. A marást követő tünetek helyi jellegűek (a komolyabb tünetek rendkívül ritkák), vérzés, viszketés, helyi duzzanat, melyek borogatással, kalcium bevételével általában egy nap alatt teljesen elmúlnak. Azonban az óvatosság nem árt, hiszen ritkán ún. szisztémás (egész szervezetre kiterjedő) tünetek is kialakulhatnak, melyek akár több hetes kezelést igényelhetnek.

 

TÁPLÁLKOZÁS:

Tápláléka túlnyomó többségben egyenesszárnyúakból, illetve kisméretű gyíkokból áll. Estenként kisebb rágcsálókat is elfogyasztanak.

 

SZAPORODÁS:

Április végéi, május elejéig megtörténik a párzás. A nőstények feromonnyomát keresve a hímek ilyenkor több kilométert is megtesznek naponta. Viperákra jellemző párharcok alakulnak ki a rivalizáló hímek között. Testük majd két-harmadát felemelve egymás köré tekerednek és lökdösik, tolják egymást. Ritkán ugyan, de egymásba is marnak. E párharcok akár órákig is eltartanak, és a győztes jussa a párzás a közelben tartózkodó nősténnyel. Az újszülöttek általában július végén, augusztus közepén jönnek világra, hűvös években a fialás eltolódhat akár szeptemberig is. A nőstény súlyától, kondíciójától és korától függően az újszülöttek száma 4-16 lehet. A születést követő néhány percen belül a kis viperák (2-4 g súlyú, 100-160 mm hosszúságú egyedek) levedlenek, szétszélednek, majd önállóan táplálkoznak. Első életévükben 4-6 hetente vedlenek, majd a vedlések száma lecsökken, felnőtt állatoknál évi három vedlésre, egy telelést követőre, egyre a nyár közepén valamint egyre a telelést megelőzően. A nőstények általában csak kétévente párzanak, mivel a nagyszámú utód igen nagy energiabefektetést igényel, bár az utóbbi évek vizsgálatai azt bizonyítják, hogy vannak egyedek, amelyek olykor egymást követő években is fialhatnak.

 

MEGŐRZÉS:

A rákosi vipera nagyon ritkának és környezeti behatásokra érzékenynek tekintendő faj. Elszórt, néhány tucatnyi egyedből álló egymástól elszigetelt állományait az élőhelyek csökkenése, a gyakran nem megfelelően kezelt élőhelyeken megnövekedett predációs nyomás, valamint kismértékben a helyi lakosság alaptalan félelmei miatt ritkítja. A rákosi vipera 1974 óta védett, majd a nyolcvanas évek végétől fokozottan védett Magyarországon. Természetvédelmi értéke jelenleg 1 000 000 Ft.

Nemzetközi szinten is kiemelt védettséget élvez, így a CITES (Washingtoni Egyezmény) I. függelékében szerepel, az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) veszélyeztetett kategóriába sorolja, továbbá a Berni Egyezmény II. függelékében is szerepel.

 

 

 

 

Forrás: http://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/rakosi-vipera

Képek: google