Mexikó foglalkozik a veszélyeztetett gyíkok kereskedelmével

Az Abronia nemzetség fajai, Mexikóban és Közép-Amerikában őshonosak, nemzetközi szinten, gyakran illegálisan kereskednek velük az egzotikus kisállatpiac ellátására.
A vámtisztviselők zokniba rejtve találták őket, az autó csomagtartójában vagy összepréselve duplafalú irattáskákban.
Mexikó 2016-ban azt javasolta, hogy mind a 29 Abronia-fajt vegyék fel a CITES II.-es függelékébe, amely a nemzetközi kereskedelemre korlátozásokat róna, de a jogtiszta kereskedők azt mondják, ez még inkább elmélyítené a gyíkok illegális kereskedelmét.

Nem repülnek vagy okádnak tüzet, de az Abronia nemzetség „kis sárkányai” a legújabb hóbort a hüllőpiacon. Ezek a gyíkok messze állnak az elképzeléstől, amit például a híres sorozat a Trónok Harca sugall, ezek a mexikói gyíkok teljesen ártalmatlanok, habár egy közös dolog van bennük, hogy az ellenségeik által veszélybe kerültek.

Mexikóban „skorpiónak” hívják őket, mert úgy gondolják, hogy méreggel rendelkeznek, így a „kis sárkányoknak” dolgozniuk kell a jó hírnevükért, hogy az emberek hiedelemből meg ne öljék őket.

Azonban ez az új név talán meghozhatja számukra a nemzetközi hírnevet. A zokniba rejtett állatokat bőröndbe, csomagtartóba vagy irattáskába összenyomorítva illegálisan kiviszik az országból az olyan csempészek, akik akár 2000 dollárért értékesítik darabjukat. - mondta Gustavo Jiménez, a Vida Silvestre COATL ügyvezető igazgatója.

A jelentések megerősítették, hogy a Washingtoni egyezmény vagy más néven (CITES) (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora – Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről) II.-es függelékében szereplő Abronia nemzetség tagjait Mexikóból Németországba, Csehországba, Franciaországba, Svédországba, az Egyesült Királyságba, Svájcba, Kínába és az Egyesült Államokba szállítják megvételre.

Mexikóváros fő értékesítési pontjai Sonora, Nuevo San Lázaro, Emilio Carranza és La Viga piacai, ahol csupán néhány kereskedő rendelkezik engedéllyel, de legtöbben nem.

A legnagyobb számban ott fordulnak elő, ahol bőséges a gyíkok populációja és nincsenek messze a városoktól vagy legalább is vannak utak, ilyen például Chignahuapan [Puebla államban], Puerto del Aire [Veracruzban] és San Cristóbal de las Casas (Chiapas-ban). Az A. graminea megtalálható Chignahuapanban és Puerto del Aire-ben, az A. taeniata Chignahuapanban és az A. lytrochyla San Cristóbalban. Ez az információ a helyi lakosoktól származik, de bizonytalan az állatok eredete, amikor a kereskedőktől származnak.

A gyíkok kereskedelmébe beletartozik, hogy a gyerekeket használják fel, akik 1 vagy 2 dollárért elfogják őket. A csempészek egyszerre 100-200 aligátorgyíkot vesznek meg a gyerekektől vagy a pénzszűkében lévő emberektől, majd elviszik őket Mexikóvárosba, ahonnan tovább indul a terjesztésük más területek felé, beleértve az Egyesült Államok határát is.

A Federal Attorney’s Office for Environmental Protection (PROFEPA - Szövetségi Ügyvédi Hivatal) adatai szerint 2005 és 2017 között a hatóságok 97 db A. A. Graminea, A. oaxacae és A. lythrochila példányt foglaltak le. De nincsenek pontos adatok arra vonatkozóan, hogy a gyíkok közül hányat csempésztek ki sikeresen Mexikóból.

A kormány engedélyezi a törvényes kereskedelmet egy maroknyi Abronia fajnál. - mondta Joaquín Villegas, a Coatlán vadvilág-védelmi szervezet vezetője. A legkeresettebb alfaj a Abronia graminea, ami egy kis zöld sárkány, őt követi a Abronia taeniata.

A fantasztikus árnyalataik inspirálhatták a színes alebrije népművészeti szobrokat, amely jellemzően Mexikó Oaxaca államában találhatóak meg, de az A. mixteca egykori nagy egyedszáma erősen hanyatlik a hobbiállat tartás miatt történő begyűjtésük miatt a CITES jelentései szerint.

Az aligátorgyíkok színezete tökéletesen alkalmazkodott a fák között való élethez. A fejük háromszög alakú, állkapcsuk erős, a hátukat pikkelyek fedik és ott a farkuk, ami miatt kétségtelenül elnyerték a rajzfilm-sárkány címet.

Az Atlanti-óceánon át ível ezeknek a gyíkoknak, - mint egzotikus háziállatoknak - a kereskedelme gyakorlatilag egész Európa szerte. - mondta Paola Mosig, a CITES tudományos hatóságának koordinátora. „A spanyol, a német és a holland hatóságok is megközelítették Mexikót az elmúlt három évben, az illegálisan behozott fajok listájával, és az Abronia nemzetség is közöttük volt.” - tette hozzá.

A sárkány fanatikusok és azok a fiatalok, akik hobbiból szereznek be vadon élő fajokat sajnos a vásárlók közé tartoznak. „Az utóbbi időben, különösen az Egyesült Államokban és Európában, divatos lett a hüllők tartása. Nem igényelnek túlságosan sok törődést és most, hogy az emberek egyre kevesebb idejük jut mindenre, ezeknek a hüllőknek a kereslete megnőtt.” - mondja Mosig.

A szociális oldalak, mint a Facebook új fórumaikká váltak számos faj illegális kereskedelmének. Számos csoportban jelennek meg hirdetések aligátorgyík fajokról. Néhány egyedet nyomon lehet követni az eladása során. A képeken szereplő állatoknak sebesült a farka vagy parazitái vannak, mint például az atkák.

A kis sárkányokat olyan hobbi terraristák gyűjtik, akik “elértek arra a pontra, amikor már nem lehet jogszerűen megkapni a keresett fajokat”.

Ezen fajok csempészetnek forgalma példátlan. A legális kereskedőknek hivatalos papírokkal kell igazolni minden állatot, ha eladják őket, de semmi sem akadályozza a jogellenes kereskedőket, hogy rége engedélyeket újra felhasználjanak. Nagyon gyakori a vadon élő állatok kereskedelmében, hogy az engedélyeket lemásolják megtartva a formátumot és az engedély számot.

Nemzetközi kereskedelmi korlátozások

A 2016-os CITES-konferencián Mexikó és az Európai Unió kérte, hogy az egész Abronia nemzetség, összesen 29 faj szerepeljen az egyezmény II.-es függelékében, amely szigorú előírásoknak vetné alá a fajok kereskedelmét. E fajok nagyobb védelme iránti kérelmet az alacsony reprodukciós potenciál és a vadon élő populációik védettségi állapota alapján indokolták.

CITES (II.)-be való besorolásuk előtt az Abronia fajok Európában történő értékesítését előszeretettel hamis engedélyekkel végezték, hogy megtévesszék a nyilvánosságot.

A vizsgálatok azt mutatják, hogy az Abronia fajok teljes kereskedelme Mexikó és az EU között illegális, mivel nincs adat egyetlen példányról sem, amikor jogszerű eladás történt. Ezek veszélyeztetett fajok, illegálisan kelnek át utakon és határokon, és a mennyiség, a mechanizmus ismeretlen. Ezt a problémát több tudományt, szakterületet érintő megközelítéssel kell kezelni, amely magában foglalja a tudományos intézményeket, a kormányokat, a hírszerző ügynökségeket és a nemzetközi bűnüldözést.

Az illegális kereskedelemben résztvevők közül néhányat nem érdekel a természet védelme, csak a pénzzel törődnek. Nem érdekli őket, ha az állat elpusztul. Ez az amit a piac pótlásának nevezünk: Ha egy állatfaj már nem áll rendelkezésre, találnak egy másikat. Ezeknek az embereknek van egy bűnözői profilja, a CITES akadályt jelent, de meg fogják találni a módját, hogy a rendszert kijátsszák és tovább csempésszék az állatokat.

A lefoglalások többsége Mexikóváros nemzetközi repülőtérén történik. Új nemzetközi szabályozásra lenne szükség az illegális kereskedelem leküzdésére, valamint a vámtisztviselők jobb képzésére, hogy képesek legyenek azonosítani a fajokat és megkülönböztetni, ha Abronias vagy más védett fajról van szó.

A Mexico’s National Commission for the Knowledge and Use of Biodiversity (CONABIO) a CITES-nek bemutatott hivatalos kutatások és internetes keresések alapján összeállított nemzetközi kereskedelmi adatok, legalább öt, Mexikóban őshonos faj esetében nemzetközi piacot mutatnak, melyeknek nincs jogszerű exportengedélye: A. martindelcampoi, A. smithi, A. deppii, A. lythrochila és A. mixteca.

A CONABIO azt mondja: „ezeknek az állatoknak az elsődleges célpontja a németországi Terraristika Hamm”, Európa legnagyobb hüllő börzéje. Az állatokat az utazó bőröndök belsejében szállítják vagy először futárral Spanyolországba és Franciaországba szállítják őket, ahol a vásár előtt tartják. Egy másik célállomás az Egyesült Államok, ahol a példányokat a Tijuana határokon átnyúló pontokon keresztül szállítják, majd később Texasból és Kaliforniából terjesztik. Mexikón belül a kereskedelem a nyilvános buszokra és a magán autókra támaszkodik, hogy elszállítsák őket arról a területről, ahol be lettek fogva, olyan városokba, mint Mexikóváros, Puebla és Tuxtla Gutiérrez, mondja a CONABIO.

A CITES oltalmába venni a fajokat jó döntés, de legalább is út a megőrzése érdekében, mert annak ellenére, hogy a CITES nem fogja megoldani a problémát, önmagában is előrelépés. A tengerentúli vevők most már olyan aligátorgyíkokat fognak keresni, amelyek dokumentációval rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy elvárják, hogy a mexikóiak papírokkal értékesítsék őket, és ez fenntartható fejlődési alternatívákat eredményezhet a közösségekben a csempészet ösztönzése helyett.

Legális kereskedelem

A törvényes kereskedelem, ez az újonnan bevezetett korlátozás sérteni fogja a megélhetését azoknak, akik ezt törvényesen teszik és csak az illegális kereskedelem fog mélyülni. Bármikor elérhetjük azt a pontot, amikor a kihalás veszélye fogja fenyegetni az aligátorgyíkokat. Azok a fajok, amelyek egykor gyakoriak voltak, különleges védelemben fognak részesülni, és így egymás után minden faj a veszélyeztetett kategóriába kerül.

Egy törvényes kereskedő azt mondja, hogy neki nem lesz olyan kapacitása, hogy versenyezni tudjon az illegális kereskedőkkel. Akik ezt legálisan teszik sok pénzt fektetnek a tenyésztésbe és a gondozásba, ezzel szemben a többiek nagyon keveset költenek a vadon élő állatok természetes élőhelyén befogására és már adják is el. Így sokkal alacsonyabb áron is tudják eladni, mint egy tenyésztő. Ez teszi meghatározóvá az illegális kereskedelmet, plusz a kereslet is nagy az olcsó állatokra. Nem az a rossz dolog, ha egy ilyen állatot akarunk, de nagyon fontos, hogy a vásárlók képezzék magukat a megszerzett fajról, nem csak azért, hogy törvényes csatornákon keresztül vásárolhassák meg őket, hanem a fajok védelmét is támogassák.

A vevőknek meg kell követelniük, hogy az eladók hiteles dokumentációval igazolják a faj törvényes származását, és törekedjenek arra, hogy az állatokkal humánusan és megfelelően bánjanak.

Míg a filmek és a könyvek továbbra is népszerűsítik a nagy sárkányok fantasztikus történeteit, ezek a valóságos kis mexikói gyíkok egy nap eltűnhetnek Mexikó és Közép-Amerika erdeiből és legendává válhatnak, kivéve, ha nagyobb figyelmet fordítunk a védelmükre és megőrzésükre.