Teknős kereső kutyák

2018.Július 29. 20:40 | Szerző: LM

Teknős kereső kutyák

A természetben vadon élő állományt “leltározni” nem olyan egyszerű dolog, mint a raktárban a polcon sorakozó dobozokat.

Dokumentálni nehezen megfogható pillangókat vagy ritka növényeket gyakran azt jelenti, hogy a tudósoknak keresztül kell mászni iszapos területeken és csak reménykedhetnek, hogy megtalálják azt, amit keresnek.

 

De a michigani biológusok, akiknek a feladata, hogy nyomon kövessék a keleti dobozteknősöket (Terrapene carolina carolina), kaptak segítséget egy volt angol tanártól, aki felkészítette vadászkutya csapatát, hogy kiszimatolják a teknősöket.

Amint megtalálják őket, a kutyák nagyon óvatosan felveszik és odaviszik az emberekhez, akik a számlálást végzik.

 

John Rucker járja az országot Boykin spánieljeivel, ezt a fajtát nevezték ki Dél-Karolina állam kutyájának, ahol vízi madarak vadászatára használják őket.

 

"Évekkel ezelőtt hallottam Johnról és kutyáiról a Fort Custer-i (üdülőövezet) dobozteknősökkel végzett munkája kapcsán.” - mondta Nate Fuller, a Galesburg-i  Southwest Michigan Land Conservancy megőrzési és indézőségi igazgatója.

 

A biológusok remélik, hogy képet kaphatnak róla hány teknős van a területen, hogy egy alap értéket kapjanak. Így a későbbi tanulmányok megmutathatják, hogy a populáció növekszik-e vagy csökken. De a teknősök megszámolása kemény munkának bizonyult.

 

Aztán "az elmúlt télen egy barátom, aki a Nottawaseppi Bandnek dolgozik, felvette a kapcsolatot velem, hogy érdekel-e az erőforrások összevonása" - mondta Fuller. Az összefogás több mint tíznapnyi közös munkát eredményezett.

 

John Rucker június 25-én érkezett meg a Van Buren megyei 189 hektáros Portman természetvédelmi területre, ahová vele tartott négy idős kutyája; Rooster, Jenny-Wren, Jay-Bird, és Mink, mind 10 éves tarnős keresési tapasztalattal.

A következő napon a kétéves Scamp-ot adtak a csapathoz, a fiatalos energia jegyében.

Scamp nagy területeket járt be a csoport körül, míg Rooster kezdett fáradni és egyre kisebb részt járt be. Mink volt a legalaposabb, határozottan fókuszált a teknősökre, amiket még a rönkök alól is kiásott.

Általában hét kutya dolgozik váltásban, az idősebb kutyákból álló csapathoz fiatalok csatlakoznak, hogy megtanítsák nekik a jól álcázott teknősök megtalálásának művészetét, majd a gazdájukhoz vigyék. Ha a kutyák túl nagynak találják a teknőst az elszállításhoz, ugatással jelzik, míg nem jön valaki.

 

Minden teknőst sértetlenül elengednek, miután a kutatók dokumentálják az információkat és fényképet készítenek róluk. Páncéljuk mintázata egyedi, így a fotók az egyedek beazonosítására is szolgálnak.

A kutyák sokkal hatékonyabban találják meg a teknősöket, mint a kutatók. „Portmanban a kutyák több teknőst találtak meg két reggel alatt, mint amennyit mi két év alatt találtunk." - mondta Fuller. Ez azért van, mert a kutyák kiszimatolják a mozgásban lévő teknősök útvonalait is.

 

„A kutyák nélkül minden csak a látáson múlik" - mondta Ihnken, ő 2012 óta dolgozik egy csapattal, hogy dokumentálja a teknősöket. „"Az első évben (a kutyák előtt) csak körbe-körbejártunk és úgy kerestük a teknősöket.” Az interneten terjedt el John módszere és nagyon sok szárazföldi teknősöket kutató tudós kéri a segítségét.

 

John egy erre a célra átalakított kisteherautóval utazik, minden kutyának saját kennelje van, ő pedig sátorban alszik az autó mellett, amikor úton vannak. Mindig hoz magával kinti kenneleket is azoknak a kutyáknak, akik nem dolgoznak az adott napon. Nagyon sok helyen jártak már teknősöket keresni, kivéve Southwest-et, ahol a nagy csörgőkarok túl nagy kockázatot jelentenek a kutyák számára.

 

Az első bevetés Michiganben 2013-ban volt. Ez az élőhely sajátos kihívásokat teremtett az első évben. A kutyáknak, akik az öreg fás erdőkhöz voltak szokva, ahol könnyű a szemkontaktust tartani trénerükkel, egy kis kihívást okozott a szűrű cserjés terület. Nem tudtak ugyanúgy navigálni, ez olyan, mintha nem az ösvényen, hanem az erdő sűrűjében haladnánk.

Boykins gyorsan alkalmazkodott.

Az idén Portmanban a kutyák és a megfigyelők is egyaránt küzdöttek a sűrű növényzettel és a mély sárral.

 

A teknősöket a fészkelési időszakukban a legkönnyebb megtalálni, amikor a homokos területeken gyűlnek össze a mocsaras részeken kívül, és amikor mozgásban vannak. A kutyák megjegyzik az illatútvonalat, amelyen a teknősök járnak. Ha a teknősök nem mozdulnak el, a kutyák egyből megtalálják őket anélkül, hogy kiszagolnák vagy meglátnák őket.

 

Amint nyomon vannak, figyelemre méltóak. Az egyik kutya egy cserjébe ment és sokat dolgozott és végül győzedelmesen egy apró 2 éves teknőssel a szájában jött elő. Ez volt az első dokumentáció fiatal példányról, tehát már bizonyítottan szaporodnak a térségben.

 

A dobozteknősök egyedszáma hanyatlik az egész államban. Az egyik probléma az, hogy az emberek a vadon élő állatokat begyűjtik, hogy háziállatként értékesítsék, különösen bizonyos fajokat, például az amerikai mocsáriteknőst (Emydoidea blandingii), a dobozteknőzöket és a pettyes víziteknőst (Clemmys guttata).
De a fészkek kifosztása a legnagyobb probléma, a fő ragadozó a mosómedve.

 

A teknős tojások a napfény hatására kelnek ki, így a helyszín kiválasztása csak olyan területekre korlátozódik, ahol laza homokos a talaj és sok a napfény.

Sajnos az invazív bozótfélék gyakran árnyékolják a potenciális fészkelő helyeket, és a teknősök kénytelenek nagyobb erőfeszítések árán megfelelő helyet találni. A kutatók a homokos, déli fekvésű bozótos területek megtisztításával tudnak segíteni a teknősöknek. Így a tojások elszórtabban helyezkedhetnek el.

 

A biológusok a ragadozók távoltartásáról is gondoskodnak. Eddig úgy tűnik, hogy az egyetlen megbízható lehetőség, amelyet megvédi a fészkelő területeket, az elektromos kerítés. Elég magas ahhoz, hogy a teknősök be tudjanak menni alatta, de ahhoz már alacsony, hogy a mosómedvék, rókák, borzos és oposszumok beférjenek.

 

A populációk nyomon követése az egyik módja annak, hogy többet megtudjanak arról, hogy az ilyen erőfeszítések segítenek-e, és ebben a kutyák kulcsfontosságúak.

Mivel a tájvédelmi politika törekszik a biológiai sokféleség védelmére, megőrzésére és helyreállítására, elsősorban az ott élő állatok megértése alapvető fontosságú lépés az igazgatási döntések meghozatalában.

 

A keleti dobozteknősök változatos élőhelyeken fordulnak elő, és olyan hosszú élettartamúak, hogy barométerként szolgálhatnak.

 

 

 

 

Forrás / Képek: secondwavemedia