A tüskés ördögöket széles körben hasonlították össze a Phrynosoma (Békagyík) fajokkal, észak-amerikai békagyík fajokkal. A tüskés ördögök és a Phrynosoma fajok példák egy konvergens evolúcióra, egy erősen páncélozott, lassan mozgó, testhőmérsékletet változtató, hangyász gyík csoport felé.
Moloch horridus, nevét a rettenetes kánaáni istentől Moloch-tól kapra, a horridus jelentése tüskés vagy rettenetes.
MEGJELENÉS:
A tüskés ördögök (lat.: Moloch horridus, eng.: thorny devil, mountain devil, thorny lizard, vagy moloch) jól ismertek a testüket borító nagy tüskékről. A nagy tüskéik teljesen csontozatlanok, csak két feji tüskét támaszt kis csont a koponyán. Testüket vastag pajzsok és kúpos tüskés borítják, színezetük arany és barna foltos, amelyek a száraz környezetükben álcázzák őket. Rendkívül nehéz megtalálni őket, álcázó képességük és a menekülési stratégiájuk miatt, még közelről is alig észrevehetőek a szakértők számára is, akik aktívan keresik őket. A fej nagy, hegyes tüskékből álló díszítése folytatódik a háton, a szemeik kicsik. Még a hasi oldal is kúp alakú pikkelyekkel van borítva. Hosszú időt vett igénybe, mire a tudósok rájöttek, hogy a tüskés páncél csak védelmi szerepet tölt be a ragadozókkal szemben. Azonban a tüskék bonyolult felépítése segít nekik megtartani és összegyűjteni a vizet a testükkel. A tüskés ördög bőrszíne a hőmérséklet függvényében változik; egyedenként barna vagy olíva reggel és világossárgává válik délutánra, ahogy a hőmérséklet emelkedik. Megfigyelések szerint testhelyzetet váltanak a hőmérsékletük szabályozása érdekében, ha emelni akarják a testük hőmérsékletét, maximalizálják a kontaktot a talajjal, ha csökkenteni, két lábra állnak szembe a cserjékkel.
A nőstények nagyobbak, mint a hímek, átlagosan 45.5 g súlyúak (tartomány: 33-88.7 g) és 9.1 cm a hosszuk az orrtól a faroktőig (tartomány: 8-11 cm). A hímek átlagosan 31.2 grammosak és 7.8 cm-esek, de soha nem nehezebbek, mint 49 g, vagy nagyobbak, mint 9.6 cm. A testtömeg jelentősen változik az év során, és néhány hónap alatt gyorsan elveszthetik vagy felszedhetik akár a testtömegük 30%-át. Tojásrakási időszakban a nőstények testtömege jelentősen csökken, amely gyorsan visszanyerhető – egy esetben egy nőstény kicsit több mint egy hónap alatt testtömegének 40%-át nyerte vissza.
Ellentétben a legtöbb ausztrál agámafélével, nekik nincs femurális (combcsonti) pórusuk a combuk belső felszínén. Ugyancsak hiányzik a szupratemporális (elő halánték) csont. Fogaik módosultak a hangyákból álló étrendjükhöz. A hangyák viszonylag kemény rovarok, nagy kitin tartalommal. Az alsó állkapocs fogai úgy módosultak, hogy tökéletesen illeszkedjenek a felső állkapocs két foga közé, így egy „vágóberendezést” hozva létre.
ELŐFORDULÁS ÉS ÉLŐHELY:
A tüskés ördög Ausztrália nagy homokos sivatagában található meg, homokos talajon. Élőhelyük a sík és homokdűnés sivatagok, és a homokos talajon növő mallee bozótok. Kizárólag homok vagy homokos agyag talajon találhatók meg, soha nem sziklás vagy kemény talajon. Ezen az élőhelyen a jellemző növényzet a spinifex füvek (Triodea) és az akác cserjék ("mulga").
ÉLETMÓD:
A vadonban 6-20 éves kort érnek el.
A tüskés ördögök a testhőmérsékletük széles tartományában aktívak lehetnek. Egy tanulmány szerint az átlagos testhőmérsékletük 28.3°C. Kettős aktivitási sémát követnek. Aktívak ősszel (márciustól májusig) és a tél végétől a nyár elejéig (augusztustól decemberig). Az év legforróbb (január és február) és leghidegebb részeiben (június és július) szinte teljesen inaktívak, és a homokba ásott üregeikbe húzódnak. A mozgási mintáik „félig nomád” életmódra utal, ennek oka a táplálkozásuk módszere, bár ez a nomád élet egy viszonylag kis területen belül zajlik. Nyáron és ősszel viszonylag nyugodt. A területek magukba foglalnak számos cserjét, hangyák útvonalait és az ürítő helyet. Az egyedek reggelente a bozótosukból bukkannak fel, melegszenek a homokon, elmennek az ürítési területre, majd visszatérnek a cserjéhez, ugyanazon az útvonalon, néha megállnak hangyákat enni az út mentén. Augusztusban és szeptemberben szétszélednek, talán a párjukat keresik. Kis odúkban találnak menedéket, a felszín alatt 10 cm-rel, egy ilyen üreg nagyjából 5x5x12 cm-es. Úgy tűnik az a terület, ahol a széklet ürítése történik, félreesik a táplálkozási területtől, és az ürülék halom csak ezen a területen található meg.
Jellegzetesen lassú, ringatózó mozgással járnak. Megfontolják a mozdulataikat.
Zsákmányállata a golyvás túzoknak (Ardeotis australis), az embernek, a feketemellű kányasasnak (Hamirostra melanosternon), a varánuszoknak, bár védve vannak a ragadozókkal szemben az erősen páncélozott testük és rejtő színezetük által. Számos hegyes tüske borítja a testüket, beleértve azt a kiemelkedő tüskét, ami a koponyájuk tetején van, mint egy „hamis fej”. Amikor egy ragadozó fenyegeti őket, berakják a fejüket a mellső lábaik közé, és a „hamis fejet" mutatják, ami megnehezíti, hogy bármi le tudja nyelni őket. A sejtelmes színezetük és a bonyolult tüskedíszítés nehezen észrevehetővé teszi őket, különösen, amikor mozdulatlanok. Lassan, döcögősen mozognak és amikor fenyegetést észlelnek, ledermednek, gyakran egy lépés közben. Felfújják magukat levegővel, így még nehezebbé téve, hogy meg lehessen fogni őket. Egyéb lehetséges ragadozók közé tartoznak a kígyók és a betelepített dingók (Canis lupus dingo) és a vörös róka (Vulpes vulpes).
TÁPLÁLKOZÁS:
A tüskés ördögök csak hangyákat esznek. Elsősorban az Iridomyrmex nemzetségből (különösen az Iridomyrmex rufoniger) és a Crematogaster nemzetségből származó hangyákat fogyasztják. Az étrendjükben rögzített egyéb hangyák közé tartoznak az Ectatomma, a Monomorium, a Camponotus, a Pheidole és a Polyrhachis fajok. „Ülnek és várnak” típusú ragadozók, keresnek egy táplálkozó helyet a búvóhelyük közelében és várják, hogy a hangyák áthaladjanak előttük. Az Iridomyrmex fajokat a szárazföldi ösvényeken fogyasztják, a Crematogaster fajokat főként a ribizli bokrok körül fogyasztják. Csak 24°C feletti hőmérsékletben táplálkoznak. Néhány területen csak reggel (11 óra előtt), vagy késő délután (15 és 18 óra között) látták táplálkozni, de 11 és 15 óra között nem. Mivel a hangyák kitint és hangyasavat tartalmaznak, és tápértékük viszonylag alacsony, nagy mennyiségeket kell elfogyasztani. A tüskés ördögöknek nagy a gyomra, hogy elférjen benne a sok hangya, becslések szerint 750db-ot esznek meg egy nap. Nagyjából 3 hangyát esznek meg egy perc alatt, de egy hangya elfogyasztásához mindössze egy másodpercre van szükségük. Az elfogyasztott táplálék 59%-át tudják hasznosítani, ez a szám más, nem hangyaevőknél 70%. Ürülékük jól felismerhető, ovális, fekete és fényes, nagyon porózus és számos hangya váza megtalálható benne.
A testük textúráját fel tudják használni, hogy elvezessék a vizet a szájukig és ihassanak. Az egyes tüskék alapját körülveszi egy mély vájat, amiben hatékonyan összegyűlik a víz, ezek a barázdák összekapcsolódnak és lehetővé teszik a víz hajszálvékony medrekben történő mozgását az egész testen, a gravitációnak is ellenállva, mint a lábakon. Ezek a csatornák folytatódnak a fej irányába és a szájnál végződnek, így lehetővé téve az ivást. Ezek a gyíkok rendkívül száraz területeken élnek, és a víz összegyűjtése a testükön talán a legbiztosabb és legkiadósabb vízhez jutási lehetőség.
SZAPORODÁS:
A hím és a nőstény tüskés ördögök körülbelül ugyanakkora méretűek a tojásban, és hasonló ütemben nőnek az első évükben. A nőstények ezután gyorsan nőnek, és a növekedés addig folytatódik, amíg el nem érik az 5 éves életkort.
Nincs sok információ a párzási szokásaikról. A beszámolók szerint valamint a párosodási időszakban tapasztalt szokásaik azt sugallják, hogy viszonylag nagy távolságokat képesek megtenni a párosodásra szolgáló hely felkutatásához. Néhány megfigyelés szerint a hímek megközelítik a nőstényeket, bólogatnak a fejükkel és rájuk másznak, ha a nőstény elfogadja a közeledést. A nőstények lerázzák maguktól a hímeket és hempergőznek, hogy megszabaduljanak tőlük, ha nem fogadják el őket.
A tüskés ördögök többnyire a tél végétől nyár elejéig párosodnak és raknak tojást (augusztus és december között). Párzást figyeltek már meg ősszel is, ami azt sugallja, hogy képesek a sperma raktározására. A nőstények tojásaikat a maguk ásta üregekbe rakják, melyeket 15 cm mélyre ásnak, de akár 22 cm-re is leáshatnak a felszín alá. Ezek az üregek eltérnek a saját maguk számára ásott üregektől és gyakran a homokdűnék déli oldalába kerülnek. A nőstények 3-10 (átlagosan 8) tojást raknak, amelyek 90-132 (átlagosan 118) nap alatt kelnek ki. Tojásrakás után betemetik az üreget és elegyengetik a felszínt, nehogy a nyomok elárulják a fészek helyét. A frissen kikelt kicsik 1.8 grammosak és 6.3-6.5 cm hosszúak (orrtól a faroktőig). A kicsik megeszik a saját tojásuk tartalmát, mielőtt kimásznak a fészekből.
A nőstény tüskés ördögöknek szezonálisan változó zsírraktáraik vannak, alacsonyabb nyáron és magasabb télen. Ez összefüggésbe hozható a szaporodási ciklussal, amikor is mozgósítaniuk kell a zsírtartalékokat a tojások tápanyagokkal való ellátásához.
MEGŐRZÉS:
A faj az IUCN vörös listáján a „Least Concern (LC)” nem fenyegetett státuszba szerepel.
A tüskés ördögök a hangyákra specializálódtak, és a hangyák populációja hatással van rájuk az adott régióban.
Általában erősen fertőzöttek a paraziták által (Parapharyngodon kartana és Abbreviata fajok). A férgek köztes gazdái a hangyák és a termeszek lehetnek. Egy új galandféreg faj (Oochoristica piankai) került felfedezésre egy tüskés ördög gyomrában.
A tüskés ördögök az állatkertekben népszerűek az extrém kinézetük miatt. Egy egyedülálló példát képeznek a speciális diétához való alkalmazkodásuk miatt egy ilyen durva vidéken
Nincsenek kedvezőtlen hatással az emberekre.
Forrás: